Meghaladható-e ’89? – Tóth Károly beszámolója

A Friedrich Ebert Alapítvány (FES) budapesti irodája és az új szem együttműködéseként 2023. március 4. és 5. között került sor a Two Different Stories – Neoliberal Transformation in Romania and Hungary (Két eltérő fejlődéstörténet – Neoliberális átalakulás Romániában és Magyarországon) című eseménysorozatra Kolozsváron. A tranzit.ro/cluj székhelyén tartott kétnapos rendezvény a két ország által a rendszerváltozásaik előtt és azóta bejárt utak feltárását tűzte ki célul, éppúgy tekintettel hasonlóságaikra, mint a megkülönböztető sajátosságokra (ez utóbbiak közül elsősorban a magyar „piaci szocializmus” és a román izolacionista gazdaságpolitikát emelte ki a beharangozó). Keretében két szakértő előadása mellett különböző műhelyvitákon, valamint egy szokatlan szempontú városnézésen is lehetőség nyílt részt venni. A FES jelenlegi és volt ösztöndíjasainak csoportja mellett – a fokozott helyi érdeklődésnek köszönhetően – több mint félszáz kolozsvári, többségében egyetemi hallgató is részt vett. 

Az első, szombati napot Cornel Ban, a Copenhagen Business School nemzetközi politikai gazdaságtan docensének félórás „inputja” nyitotta meg (Capitalist Transformations and the Labor Question in Hungary and Romania [Kapitalista átalakulások és a munkáskérdés Magyarországon és Romániában]). Online bekapcsolódott előadása a két országot három fő kérdéskör mentén való összehasonlítására vállalkozott: a kapitalista növekedés modellje, a gazdasági teljesítőképesség és a munkáskérdés. Ban megállapítása szerint a romániaihoz képest mutatói alapján jobban teljesítő magyar gazdaságban a munkavállalók kiszolgáltatottabb helyzetben vannak az előbbihez képest (saját kifejezésével élve, sokkal inkább „ki vannak facsarva”). Az „Orbanomics” fő jellemzőjeként az alacsonyan tartott minimálbéreket határozta meg, de emellett például szóba került még a szervezett munkásság alacsony százalékaránya is. Végkövetkeztetése szerint bár Magyarország gazdasága még mindig jobban teljesít a románhoz képest, valamint a jövedelem-eloszlás is kevésbé egyenlőtlen – a magyar növekedési modell mégis sokkalt jobban „facsarja” a munkaerőt, illetve csökkenő szociális, oktatási és egészségügyi kiadások, miatt a nagyobb jövedelem-egyenlőtlenség jellemezheti a jövőben. 

Éber Márk Áron, az ELTE-TÁTK habilitált docensének szintén angol nyelvű előadásában (Capital, Labor, and the State – Changing Relations and Transforming Class Structure in Hungary [A tőke, a munka és az állam – Magyarország változó viszonyai és átalakuló osztályszerkezete]) az elmúlt fél évszázad vázlatos elemzésére vállalkozott annak a kérdésnek a fényében, miszerint 1973 óta mennyiben változtak meg a magyar osztályviszonyok, valamint a munka–tőke-ellentéthez képest az állam szerepe. Rövid globális történeti bevezetőjét követően – amelynek során kitért a Nyugaton bekövetkezett, 1970-es évek olajválságai okozta neoliberális fordulatra is – Éber sorra vette a létezett szocializmus államszerkezetének sajátosságait, az első és második „eladósodási hullámot”, valamint a rendszerváltozással beköszöntött kapitalista restaurációt (amely magával hozta az ország tovább mélyült külső függőségét, a dezindusztrializációt és, természetesen, a nagyfokú munkanélküliséget). Éber szerint Magyarországot azóta félperifériás függő fejlődés jellemzi, de külön kiemelte a „nemzeti burzsoázia lázadását”, amelynek eredményeképpen 2000 és 2010 között egy új politikai-gazdsági blokk alakult ki, az új uralkodó osztály berendezkedését pedig a kapitalizmus autoriter változataként határozta meg. Előadását A csepp (Napvilág, 2020) című könyvéből ismerhető gondolataival zárta: a középosztály fogalmának kritikájával, valamint a munkásság újraszervezése fontosságának hangsúlyozásával. 

A két előadást követő angol nyelvű panel- és műhelybeszélgetések – amelyek tematikus szempontból kifejezetten Romániára, illetve Kolozsvárra fókuszáltak, különös tekintettel a helyi neoliberalizmus által érintett struktúrákra és intézményekre – közül részletesebben csak az általam választottakról tudok érdemben beszámolni (az időszűke miatt mindegyiken nem volt lehetőség részt venni). 

Sorin Gog szociológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) adjunktusa a „szubjektivált” neoliberalizmust középpontba helyező workshopján (How Is Neoliberalism Subjectified?) kimerítő elméleti bevezetését követően gyakorlati tapasztalatok megosztására terelődött a hangsúly. Miki Branişte kurátor, a Colectiv A Cluj művészeti központ elnöke és a BBTE tanársegédje a független kulturális intézmények és a neoliberális városfejlesztés helyi kapcsolatát vizsgálta elsősorban történeti szempontból, majd a beszélgetés folyamán a jövőbeli perspektívák is szóba kerültek. Székely Örs költő-műfordító, az új szem munkatársa az ’90-es években feltűnt Előretolt Helyőrség-költőcsoport „poétikai gazdaságtanáról” tartott, azt tágabb kontextusba helyező irodalomtörténeti bevezetőt, amelyet közös szövegolvasás során vitattak meg a résztvevők. 

Az általam választottak mellett még Borbély András költő, a Gyulafehérvári Caritas hátrányos szociális helyzetűek beilleszkedését célzó gyergyói és csíkszeredai programjainak egykori koordinátora a civil szervezeti modellek és romák kapcsolatáról (How the Social Service Market Replaced Social Policy), Kiss Tamás, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója az erdélyi magyar újraszerveződését jellemző megakasztott modernizációról (Stalled modernization), valamint Vincze Enikő, a BBTE professzora és a Căşi sociale ACUM! / Szociális Lakásokat MOST! aktivistája pedig a lakhatás financializációjának az okosváros gondolatához való viszonyáról (The Financialization of Housing and the Smart City) vezetett műhelybeszélgetést. 

Vasárnap került sor a rendezvény záróprogramjára, a Piața Abatorról indult „neoliberális” városnézésre, amelynek keretében a SZEMinárium diákjai a rendszerváltás óta eltelt évtizedek városképi változásaira hívták fel a figyelmet – legyen szó a túra kezdőpontjánál épülő toronyházról, a hányatott sorsú Clujana cipőgyárról vagy éppen egy félig beépített „Világ proletárjai egyesüljetek!”-feliratról.  

Szerk.: A rendezvényről felvétel nem készült. A kolozsvári rendezvény két előadója Cornel Ban és Kiss Tamás meghallgathatóak a Partizán Tényleg csúnyán lehagytak minket? / Mindent Romániáról Feledyvelcímű műsorában.