Sztrájkjog

A sztrájkjog éppen ezért számos országban erős vitákat vált ki és – nemzetközi összehasonlításban – a sztrájkjog gyakorlása sok jogrendben korlátozott.

A munkajog aktuális szempontjaival foglalkozó évenkénti konferencia, amelyet a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapesti Irodája és az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke immáron negyedik alkalommal rendezett meg közösen, ebben az évben a sztrájkjog kérdésével foglalkozott. A résztvevők a magyar szabályozást empirikus és jogi szempontok mentén tekintették át, és a hazai gyakorlatot nemzetközi összehasonlításban is megvitatták.

Ennek során nyilvánvalóvá vált, hogy a munkavállalók ezen „végső eszköze“ Magyarországon évek óta egyre ritkábban kerül alkalmazásra, ill. hazánkban alig kerül sor sztrájkok szervezésére. Az alacsony szintű sztrájkaktivitás azokban az esetekben természetesen pozitív, amikor egyenrangú szociális partnerek közötti jól működő kollektív alkufolyamatok jele.

Számos résztvevő részéről azonban aggodalmat váltott ki az a megállapítás, hogy a szakszervezetek sok esetben főként azért nem tudják alkalmazni ezt a végső és legerősebb eszközt, mert a jogszabályban meghatározott szankciók és kártérítési kötelezettségek anyagi terheit már nem tudnák vállalni, amennyiben a bíróság utólagosan „jogellenesnek“ minősít egy munkabeszüntetést.