Európai digitális politika: Nagy szám vagy habverés?

A médiaszektor már a koronavírus-járvány előtt sem volt túl jó állapotban. Miután a hirdetési bevételek a járvány idején tovább csökkentek, most már az egyes sajtóvállalkozások léte a tét, és hogy képes marad-e az újságírás a demokrácia védelmére. A médiaszektort különösen Közép- és Délkelet-Európában fenyegeti veszély.

A 2008 utáni gazdasági és pénzügyi válság a régióban felgyorsította a médiaszektor hanyatlását. A külföldi befektetők még inkább visszahúzódtak, és átadták vállalkozásaikat helyi oligarcháknak. A sajtószabadság és médiasokszínűség sérült, a közszolgálati műsorszolgáltatók állami propagandaeszközzé váltak, a politikai újságok és az online portálok a helyi autokraták érdekeit szolgálják. A megmaradt néhány oknyomozó és független médiatermék politikai és gazdasági egzisztenciális nyomásnak van kitéve - ezt dokumentálja az a kilenc országot felölő jelentés is, amelyet a budapesti FES-iroda megbízásából a berlini n-ost kelet európai sajtóügynökség tudósítói hálózata készített 2020. júniusában

Ehhez kapcsolódóan született a FES felkérésére az alábbi stratégiai ajánlás, melyben a szerző Olaf Steenfadt azt javasolja, hogy az európai digitális politika a folyamatban lévő digitális platformszabályozásról szóló törvény (Digital Services Act) kiegészítésével reagáljon a helyzetre. Szerinte a keresőmotoroknak és a közösségi médiának nemcsak a gyűlöletet és a veszélyes tartalmat kell törölnie, hanem kötelezni kell őket a hiteles és objektív újságírás támogatására is. Erre a pozitív megkülönböztetésre van példa az analóg múltból: ilyenek voltak az elektronikus média műsorszolgáltatására vonatkozó „must-carry” szabályok vagy az európai produkciókra vonatkozó kvóták. Ezt a "must-find" logikát kell átvinni a digitális világba. Ugyanakkor ki kell alakítani egy önszabályozáson alapuló szabványrendszert a médiaszolgáltatók számára, melyhez önkéntesen lehet csatlakozni, és amelynek követése gépileg ellenőrizhetőnek és független szervezet által auditálhatónak kell lennie. Ez az egyetlen módja annak, hogy a hirdetők biztonságos környezetet találjanak, amikor hirdetési helyet foglalnak, és jobban védjék márkájuk hírnevét - egyúttal elősegítsék a minőségi újságírás fenntarthatóságát, amely valóban rászolgál a nevére. Egy ilyen, digitális terjesztés szintjén történő megoldásra a helyi szereplők se tudnának negatív befolyást gyakorolni.

Olaf Steenfadt, a Riporterek Határok Nélkül programigazgatója szerint az EU-nak komoly felelőssége van a kérdésben. Mivel a piac önszabályozása egyértelműen és határokon átnyúlóan kudarcot vallott, a törvényhozói oldalról van szükség beavatkozásra. Az Európai Bizottság rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, a digitális szolgáltatásokról szóló törvény pedig egyedülálló lehetőség, amelyet nem szabad kihagyni.

A FES Briefing „Sustaining journalism during Covid-19” című elemzést itt találja.

A „A Lockdown for Independent Media?” (együttműködő partner: n-ost) című elemzést pedig itt tudja letölteni.